Bejegyzések

9. Gondok... gondolatok...?

Kép
* * * Alice POV * * * Nagyon meglepődtem, mikor Emily beszámolt a mosdóban történtekről, egyszerűen nem tudtam hová tenni a két srác viselkedését. Míg Castiel engem faggatott a bandánkról, addig Lysander Emily lelkét próbálta valahogy ápolni. Vagyis inkább csak megismerni. De mégis miért tették ezt a rivális banda tagjai? Hiszen, nekik az csakis az előnyükre válhat, hogy az úgynevezett konkurencia nincs többé, ők pedig végre szárnyalhatnak a zenéikkel. Előttük minden lehetőség... Persze, mikor hazaértem, anya egyből nekem esett, az egész nappalit körbejárta aggodalmai közepette, ám mégsem haragudott rám. Valahogy mindig megértette minden tettemet, kicsi korom óta, egyedült azt kérte tőlem cserébe, hogy mindig mondjak el neki mindent, ami bennem van. Ne legyen előtte semmilyen titkom, s így tud majd biztosan segíteni rajtam. Még a fiúkról is hajlandó volt beszélgetni, s nem feledkezett meg arról, milyen is tud lenni egy lány első szerelme. Persze féltem Lucasról mesélni, de ami...

8. Furcsa jelek

Kép
* * * Alice POV * * * Ezernyi kérdés merült fel bennem, azt sem tudtam, hogy mégis mire gondoljak hirtelen. Elvégre Emily kisírt szemekkel jött vissza a mosdóból, aztán nem sokkal később a rosszfiú legjobb haverja lépte át az osztályterem küszöbét. Szúrós szemmel néztem végig Lysanderen, nem tetszett, ahogy a barátnőmet figyeli azzal a különleges szempárral. Úgy tűnt egy röpke pillanatra, mintha aggódna Emily miatt. Egy ilyen srác éppen az én legjobb barátnőm iránt érdeklődik? Mi történt abban a mosdóban? Egyáltalán Emily miért viszonozza azt a pillantást ilyen hálásan? Emily... Tovább mélázni azonban már nem volt lehetőségem, hála a tanár felbukkanásának, akinek az volt a legáltalánosabb szokása, hogy rögvest belecsap a tanításba, meg sem kérdezi, mi volt előző órán, vagy hol hagytuk abba a megkezdett tananyagot. Szerette krétával megdobálni azokat a diákokat, akik nem mutattak kellő figyelmet az anyag felé, így velem egyetemben erőteljesen összpontosítottunk a táblára és a tan...

7. Létezhet vigasz...?

Kép
* * * Alice POV * * * Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam Kentinnek elmondani, mi történt velünk, annak ellenére sem, hogy mindig is támogatta a zenekart és azt, hogy vokalista legyek Thomas mellett. Emilynek sem ment olyan könnyen, hogy beszéljen az elmúlt napokról, neki is fájt odabent, hiába nem akarta mutatni. Velem együtt szenvedett. Még az osztályfőnökünk érkezése sem törte meg a melankóliámat, csak meredtem magam elé, fel sem fogva a szavait. Emily próbált valamennyire koncentrálni Miss Larbaud mondataira, de nekem kevésbé ment. Csupán az zökkentett ki, mikor a mindig későn betoppanó társaink zuhantak be az ajtón. Nagyot sóhajtottam, ahogy elsétáltak a padok között, aztán le is vágódtak a leghátsóba. Emilyre pillantottam, aki szokatlanul furcsán viselkedett. Soha nem érdekelte az a két fiú, most mégis rájuk nézett, s kisvártatva én is követtem tekintetét. Az iskola rosszfiúja és annak legjobb barátja ücsörgött a két székben. A vörös, félhosszú hajú srác ujjai köz...

6. Egy új kezdet

Kép
* * * Alice POV * * * Mikor megéreztem Emily karjait a derekam köré fonódni, hirtelen meglepődtem. Éreztem, ahogy elázik a pólóm, és hallottam Emily halk szipogását. Nem foglalkoztam a nedvességgel, addig abban a pózban maradtam, míg Emily megnyugszik. Fogalmam sincs, mennyi ideig tartott, míg álomba sírta magát, de nem is érdekelt túlzottan. Csak az, hogy elapadjanak a könnyei. Másnap reggel egyedül ébredtem fel, Emily nem volt már mellettem. Az órámra néztem. Tudtam, hogy ha most nem mászok ki az ágyból, akkor sosem érünk be a suliba, arról nem beszélve, hogy egy halom nem fogadott hívás és olvasatlan üzenet villogott a telefonom kijelzőjén. Mindegyik anyától. Fel kellett volna hívnom előző este, de képtelen voltam megmondani neki az igazat akkor. Miután kiütöttem az összes üzenetet és hívásokat, persze azonnal a fülemhez emeltem a telefont és beszámoltam anyának a történtekről. Egy alapos fejmosással természetesen rögvest gazdagabb lettem, de azért igyekezett megértő anyak...